mutass rám
nevezz meg
mint térképen a hegyeket
létezem, újra megtalálj
ködben, hófödten is
ott feszül bőröm alatta
bensőmben vulkánok szava
gyűlik kiáltássá, merészkedik
kérges váz forró bölcsőjéből
öntörvényű létre születni
szomjas csízként vág messzi
patak csillámló sodrába, vérzőn
vedlik fagyos sziklafenékre
mosakszik gyászos felhők harmatába
pisztrángként iramodik utánad
tengercseppben talán utolérhet
hol ívnak a halak
mindenen túl és mennyen innen
csak lombokkal intsen isten
s követi a hű állat
ponttá zsugorodik a napszállta
egek és dombok összeérnek
már nem tétovázik a lélek:
megtalállak
Zalaegerszeg, 2020. április 12.