Levelek a talpam alatt
Az idő súlya
Vajon gallyakon
Könnyebb volt a lét?

Legszebb őszöm az a tavasz volt,
ami soha nem jött el.
Beteljesületlen nyarak ígérete.
Most már bizonyosan megvárom.
Ha télbe fordul is.

Ami egyszer szép, az százszorszép!

Tavaszodik, amíg csak nőnek benned a napok.

Nem az elvesz(t)ett dolgok fontosak, hanem a veled létezők!

Múltunk fényei idővel borostyánná gyantásodnak.

(a kép forrása: Pixabay)

Homokóra

Bennem is, mint homokszemek, peregnek a napok.
Csak megfordíthatatlanok.

Addig izzik a nyár,
míg az utolsó homokkő belsejében
ott bújik a melege.
Vagy a szívedben.

Bársony esőt vágyik a szikár föld, dörzspapír keblére öleli.