Szemeiben örökkön öröm ragyogott,
égig emelt bennünket hite,
elsők között volt az Utolsó
kopott orrú lábbeliben.
Már a csillagok között keresem,
a szeretet az igazi megváltás –
tanultam tőle – Országúton lelheti meg
minden élő a maga botló Jézusát.
Zalaegerszeg, 2025. április 26.
Jorge Mario Bergoglionak (a kép forrása: AFP photo / Vincenzo Pinto)
Újra susog a május,
tömjén akácok fonnak
baldachint a napok fölé.
Ezerhangú teátrum
pázsit színpadán forgat
az élet, a Nappal válsz eggyé
és végre önfeledten átéled:
tiéd a főszerep,
nem csak a sólettet,
napjainkat is fűszerezed.
Hiába ráncok és hegek,
csillagszegélyű tekinteted
ugyanúgy varázsol,
de benne már a bölcsesség bársony
melege táncol,
ígér biztos rejteket.
Hol van már az első lábnyom
Gébárt fövenyén,
belepte sár-por
és ötven év.
A víz tovább csobog.
Minden cseppje szomjat oltott,
múlt árnyain jövőt hordoz:
még legalább nyolcvan boldog,
gin-tonikos születésnapot!
Zalaegerszeg, 2024. május 4.
Ha szeretnél, miért tennéd? –
medrét is gyűlöli a patak,
nem zárhatom kulcsra elméd,
hajad vadóc kóczuhatag.
A föld vagyok, amin taposol,
a könnyű szél, mi elkísér,
rajtam magaddal osztozol,
kézfejeden vékony ér.
Ha szeretnél, miért tennéd? –
eleve elrendeltetett, köké-
nyesben nyűtt bakancs leszek,
egyszer talán még előveszed.
Zalaegerszeg, 2024. április 27.
Magamra rántom,
csupa gyapjú, csupa szál,
hol hanyagul vállon,
hol menedék bolyhoskabát.
Nagymama köthette
vagy turkálóban valaki rátalált,
divatjamúlt viselet,
néha gőgösen elegáns.
Benne anyám egyszem fia
vagy éppen önmagam lehetek,
egy cseppnyi otthon, ima-
lepel, ölelés melege.
Az egyetlen ruhadarab,
mi nyűhetetlenül elkísér,
akár gömbölyödsz nyolc hónaposan,
akár megaszalt már az öregség.
Zalaegerszeg, 2023. november 11.
Eső szentelte a földet,
puha hantokkal megágyazott,
szálló álmod ne gyötörje
kemény rög, átfagyott.
A konok szellő zúdulva
rázendített, marasztalna,
ám hiába hívott ismét útra,
megbékélve megérkeztél, dunyha-
ként őszavarral betakartan.
Búcsút intettek a sárguló tuják
fuvallatba ringó lombjai,
s köztük varas levelekkel sután,
de égre emelt rügygyertyákban
a körtefán virágzott az örök hit.
Zalaegerszeg, 2023. november 3.
Létezésed odú,
félfáján ujjaimmal kopogtatok,
szívem sztetoszkópján
ringó lombú
neszeidet hallgatom,
érintésed bojtorján
balzsama szitál
bőröm holdfény pázsitjára
megrajzolt imát.
Erek és barlangok
feszülnek egymásnak,
hosszú az odaút,
egy szál akarásban, –
minek maradnánk, –
onnan már
fénybe borult
rózsalugas vezet tovább.
Zalaegerszeg, 2023. május 14.
Veled a magány is más,
szüntelen találkozás,
kezedet súrolja kezem,
köztünk a tér végtelen.
Kéklő vénád ereimen híd,
lassan eggyé csomósodik,
s lesz sikoly-édes gúzzsá,
morzsolnám, habzsolnám.
Benned oldódnak szavaim,
folyama hangonként kitapint,
palást körülötte vázad,
már titkon sem lázad.
Nélküled a magány is más,
céltalan várakozás,
bőröm alá rakott fészek,
ikrái mind elenyésznek.
Takarót sző ránk az este,
testünk inal, elernyed,
eltűnt kérdőjel a múltban,
itt állsz egy szál blúzban.
Vedd el vakon jussod,
törd fel, ha nincsen kulcsod,
fertőzz meg álmaiddal,
tőled lázas minden hajnal!
Így rejtezem és lélegzem
általad, minden percem
káprázat, már sejtheted:
egyedül veled létezem!
Zalaegerszeg, 2023. április
Értelmed az idő elhajlította,
végül törékeny tested is
megtörte a halál,
hajnalban elsurranva itt hagytál
bennünket, mosoly-gyermekeid, –
mosolyunkat nem törölheti
le az odvas hiány,
hiszen közöttünk élsz tovább:
derűd a reggeli napsugár,
szeretetedből teljesednek pillanataink,
és szelíd tekinteted kísér az álmok útján,
általad szépülünk, teszel jóvá és igazzá,
ölelésed ringat fáradt délután,
s hordozzuk kezed nyomát,
mint összetartozásunk keresztjét,
homlokunkon, bárcsak újra megsimítanál.
Zalaegerszeg, 2023. március 17.
Csak elkezdődött, megkésve,
és azóta folyamatos létezésben
tagadom a halált,
míg ránk nem talál
egy beláthatatlan kereszteződésben.
(Szemlesütve, mert úgyis közénk áll,
sötétben, ragacsos mélán,
mint falevél alatt a kutyagumi,
letagadottan, mégis tudni,
elkísér őszi sétán
fejest ködbe lépdelni,
fülelni távoli verklit,
napról napra meggondolatlanul,
mert a sziklaperemen túl
ott vigyázol rám: vársz szeretni.)
Zalaegerszeg, 2023. február 24.
(Robinson-ciklus)
Bárcsak, istenem,
elsőként a tengerre vetetteket,
riadt félelemben vacogókat,
úttalan bolyongókat,
síró szemekkel a holnapba
kapaszkodó lelkeket,
akik aztán görcsből szabaduló
ujjaikkal végleg elengednek,
menekítenéd, őket mentsed!
Én már megmenekültem,
mert ma is gondoltál velem:
hitem szigetem, otthonom melege!
Zalaegerszeg, 2023. január 29.
