Veled a magány is más,
szüntelen találkozás,
kezedet súrolja kezem,
köztünk a tér végtelen.
Kéklő vénád ereimen híd,
lassan eggyé csomósodik,
s lesz sikoly-édes gúzzsá,
morzsolnám, habzsolnám.
Benned oldódnak szavaim,
folyama hangonként kitapint,
palást körülötte vázad,
már titkon sem lázad.
Nélküled a magány is más,
céltalan várakozás,
bőröm alá rakott fészek,
ikrái mind elenyésznek.
Takarót sző ránk az este,
testünk inal, elernyed,
eltűnt kérdőjel a múltban,
itt állsz egy szál blúzban.
Vedd el vakon jussod,
törd fel, ha nincsen kulcsod,
fertőzz meg álmaiddal,
tőled lázas minden hajnal!
Így rejtezem és lélegzem
általad, minden percem
káprázat, már sejtheted:
egyedül veled létezem!
Zalaegerszeg, 2023. április
