Harminc vers a fa világából – természet, szerelem, elmúlás, játék, gondolat és nyelvi kalandozás.
Nyár fakul a fűben
A nyár elmúlása háborúvá, színházzá és kozmikus körforgássá változik; az egyik legnagyobb ívű és legeredetibb látomásos verse.
Vártalak
A várakozó ember lassan fává lényegül: egy egész élet sűrűsödik a gyökerektől a lombkoronáig ívelő, következetes metaforába.
összefűzve
Következetesen végigvitt növényi metafora a szerelmet, az összetartozást és az elmúlást egyetlen organikus képpé kapcsolja.
post mortem
Rendkívül tömör, mégis nagy érzelmi teret nyit: a testi közelségtől a halálon át az emlékezésben való továbbélésig jut.
Szívkatéter
A város álomba szenderül, majd a vers személyes látomásból egyetemes, szeretetet és szabadságot kérő vallomássá emelkedik.
esőnyom
Az eső, a bánat, a vágy és a múló idő egymásba olvad; közvetlen, érzéki és erősen személyes vers.
Tehertétel
Intim testi közelségből kozmikus látomás születik; különösen erős a csillagokkal, galaxisokkal és a lélegző testtel összekapcsolt képi világa.
Éjszakai szám-vetés
Az idő, az öregedés, az emlékezet és az önmagunkkal való elszámolás összetett, gondolatilag is jelentős verssé áll össze.
Haza-tér
A Körút éjszakai képeiből személyes hazatalálás lesz; a cím szójátéka és a zárlat foglalja keretbe a verset.
Címe is lehetnél
Sötét, álomszerű képekből jut el a költészetig: a szeretett másik nélkül maga a megszólalás is elveszíti teljességét.
Gallyak az erdőn
Az erdei táj az emlékezés és a keresés terévé válik; az „idő felkapkodja” az emlékek morzsáit különösen erős kép.
Egy elmaradt szeretkezés margójára
Három különböző lelkiállapotból – bosszúból, kérlelésből és imából – járja körül ugyanazt a hiányt.
csapódás
Az otthonos testi közelségből városi száműzetés, majd tragédia következik; a szerkezet és a váratlan zárlat erős.
Beláthatatlanul szeretni
A halál és az örök szeretet gondolatát szokatlanul groteszk képek ellenpontozzák; ettől személyesebb és kevésbé patetikus.
Lételemzés
Rövidsége ellenére nagy gondolati súlya van: a létezés „elírásából” a pillanatról pillanatra való építkezés felismerése születik.
Harmónium
Apró, rendkívül letisztult szerelmi miniatűr: a másik ember szuszogása válik a „legszebb költészetté”.
Szívtánc
Egy egész életutat sűrít néhány sorba: érkezés, eltévedés, hit, szerelem és végül önmagunk megtalálása a másikban.
így alszom el
Letisztult szerelmi miniatűr, amelyben a tekintet szinte testet ölt: melléfekszik, rásiklik, majd belemerül a másikba.
Húsvétvasárnap
A feltámadás története egy hétköznapi, kissé ironikus reggeli jelenetből bontakozik ki, majd valódi ünnepi felismeréssé emelkedik.
Az utolsó szamuráj
Négy sorba sűrített, pontos felismerés az elmúlásról és a tökéletességről; rövidsége ellenére emlékezetes.
holnap után
A remény lassan elhomályosul, miközben a holdból, virradatból és elvesztett sólymokból egy sötét belső táj épül.
Néz-lát
Rövid, szigorúan szerkesztett nyelvi vers, amelyben az ellentétpárok végül az önmagával meghasonló énhez vezetnek.
őszbe veled!
A hangzás, a belső rímek és az őszi képek együttese adja a vers erejét; kifejezetten zenei darab.
Betakarul
Sötét, tömör látomás a pusztulásról, amelyben a kövek, a fagy és az avar a belső összeomlás képeivé válnak.
egy-gyé
A testi egyesülés gondolata a szóalakokban is megjelenik; a nyelvi játék és az erotikus tartalom szorosan összekapcsolódik.
Temető, temess Te!
A halálról groteszk humorral beszél, miközben a játékos felszín alatt valódi halálfélelem és személyes fájdalom húzódik.
Auschwitz farkasai
Erős történelmi és erkölcsi indulatú vers, amely a holokauszt emlékét a jelenben is tovább élő „farkasok” allegóriájával kapcsolja össze.
harmatcsepp
Minimalista szerelmi vers, amely egyetlen természeti képből bontja ki a ragaszkodás és elengedés kettősségét.
Vissza hozzád
A visszatérés lehetetlenségének paradoxonát járja körül, a végén pedig a „visz, hoz, á(l)d” tömör nyelvi játékával zárul.
Kockacukor
Abszurd, játékos és szójátékokra épülő vers, amely a költői világ könnyedebb, humoros oldalát mutatja meg.