Szemtükrök vízében úszom,
a gödröket átsimítom,
lábujjhegyen integet
túlpartról a szerelem.

Bőröd fövenyén az ujjak
elidőznek, meg-megfutnak,
hűs titkaid sorra gyúlnak,
beleremeg a lét-lagúna,

tengernyi visszhangja
olvadó valónknak.
Dinnye a homokon:
teli szájjal harapod, harapom.

Az utolsó halászhajó
is befut az öbölbe, öledbe
bújik az árnyék, csontjaim
szegődnek, húsod pihés takaró.

Álmodj nekem vak holnapot,
így ég be, tapogat a bot,
s mikor héjam tövissé kopott,
maradó heg nélküli nyomok

gázolnak sós patakba,
lecsókoljam, megsirassam.
Csillagok homlokodon:
még akarod, még akarom,

magtalanok!

Zalaegerszeg, 2021. augusztus 2.