Számban olvadnak az évek,
gyorsabban a citrom fagyinál,
foltjaik pólómon emlékek,
kimosni sohasem hagynám.
Nyaltam keserűt, édeset,
egyformán mérte a pultos lány,
mégis amire emlékszem,
az minden te voltál!
Tele tölcsér télre, nyárra,
szakadatlan rúzsélmény,
nem cserélném méznektárra,
folyton habcsók a tetején.
Ízlellek holnap is, holnapután,
vakon választlak az étlapról,
s mint cukrászdában az orángután,
habzsollak ösztön szabadon.
Zalaegerszeg, 2022. szeptember 17.
(Dalszövegnek készült, négy év után beteljesült.)