ezen az úton

zenei inspiráció

a megzenésített vers

maradj ezen az úton
kezedet magam után húzom
mikor finoman mögöttem lépsz
árnyékod ismerős menedék

maradj ezen az úton
a sövény bárhogy is zúgjon
hiába az útszéli tövisek
sebekből forrad a szerelem

maradj ezen az úton
ne gondolkozz tovatűnt múlton
lugason túl zord tél közeleg
még nem öleltelek eleget

maradj ezen az úton
haladjon alagútban vagy csúcson
nem veszítesz el, nem veszíthetek
lényed gombolyagát követem

maradj ezen az úton
nem tudhatjuk, merre vezet
de az út végén, a túlról
beragyogja a szeretet

Zalaegerszeg, 2020. április 12.

Holdon túl

Szitakötő szárnyán átdereng a Hold,
és rajzol ívelt betűket bőrödre,
odakint megkésett holló karcol
a sűrűn szőtt fák ágtengerébe.

Gerendáig nőnek a gyertyák
éjszaka, melleid vonala sötét félhold,
sóhajok megolvadt csöndbe mártják,
izmaink feszülése kötöz és felold.

Figyeld, hogy perceg a pillanat,
most ne moccanj, ne gondolj,
pipacsod szirmai rám simulnak,
és átragyog rajtad az újhold.

Zalaegerszeg, 2020. március 7.

20200308_102732

Egymásba

Hozzád simulok,
elveszek benned,
találj rám, egészen:
lüktetésed vagyok!

Zalaegerszeg, 2020. február 2.

Hattyúk a tavon

a megzenésített vers

Hattyúk a tavon,
szalag nyakadon,
masnija szabadon
körüludvarol.

Simítom vonalát,
meleg bársonyát,
kacéran csordogál
szellő-folyamán.

Add nekem szalagod,
elrejt gúzs-karom,
így leszek tűrt tagod,
már rám hagyhatod.

Hattyúk a tavon,
kötél nyakadon,
súlyom oly’ nehéz,
mélybe sose nézz!

Zalaegerszeg, 2019. október 4.

Egy elmaradt szeretkezés margójára

Egy elmaradt szeretkezés margójára (bosszú)

Az éjjeliszekrényen emlékek derengnek,
már nem veszel el semmit sem belőlem.
Közös volt a vágy,
most közös a temető,
köztünk az ágy pusztaság,
nem gyűrődik lepedőnk.
Levegőt úgy veszünk, mintha lopnánk,
állig húzzuk a takarót ránk,
szemhéjaim szomorú koporsótetők,
leszögezi őket a vasfogú idő.

A másik margóra (kérlelés)

Nem kell mondanod,
nem kell gondolnod,
nem kell tenned,
csak kicsit érezzél,
csak kicsit itt legyél,
velem, bennem!

Túloldalra (ima)

Oly’ ritkán kopogtatnak ajkaid,
vetést is gyakrabban veri jégeső,
s vágyom kibontani rajtuk a pírt,
fürössz meg, amíg nem késő.

Kóró kezeim magtalan szárak,
árnyékodon hiába kapaszkodom,
igézlek igével, idézlek imával,
látod, lesikáltam csúf abroszom.

Teríts meg tünde kincseiddel,
s ami nem fér el, számba veszem,
ne kíméld állig begombolt ingem,
ne kopogjál, két ököllel dörömbölj be!

(Tárd ki!)

Zalaegerszeg, 2019. szeptember 22.

Geszt…

Hulló gesztenyeként
vedlettem le tüskéimet,
csontig belém irdalódtál,
szűz húsomat tűz égette,
őszintén nyíltam tenyeredbe,
megszelídültem, megkóstoltál.
Az öreg fa azóta felhasadt,
dér és fagy mar gesztjébe,
búsan koszorúzza a ködös hajnalt
talán utolsó gyümölcsével.
Emlékszel még, milyen ízű az ősz,
hogyan izzott barna szemeid tükrében?

Zalaegerszeg, 2019. szeptember 21.

(képek forrása: pixabay.com)

 

Harmónium

Ha aludnál,
két percet vállamon,
ne siesd el,
a harmadik is ott érhet,
ringatlak szárazon,
puttó szuszogásod
a legszebb költészet.

Zalaegerszeg, 2019. szeptember 17.

harmónium

Finoman

Ahogyan ujjaid futnak a zongorán,
nyári zápor paskolja az ereszt,
szűz szellő himbál bóbitát,
melled hozzáérve megremeg.

Pettyek pelyheznek őzgidán,
langy huzat borzol mécseket,
kacér tánc ráncol tüllruhát,
lepkeszárnyként rebeg szemed.

Így vájsz belém finoman,
egyre mélyebbre és mélyebbre vágysz,
túloldalról láthatod a titkokat,
ha nem borzaszt el e pőre csupaszság.

Zalaegerszeg, 2019. augusztus 29.

aranyat tenyerembe

ha nyújtod
  elrejtem
    tenyered
      tenyeremben

      húsod
    fészkel
  félszeg
gally kezembe

vajúdod
  sorsod, sorsom
    rostálom
      ujjbegyekkel

      felbugyog
    aranyad
  markomban
csúf szívembe

Zalaegerszeg, 2019. augusztus 8.

Barackoló

Barack tenyeremben,
bársonya simogat.
Barack a számban,
pírhúsa kifakad.
Barack az ajkamon,
lépnedve lecsorog,
barack vagy télen is,
örök nyár mosolyod.

Zalaegerszeg, 2019. július 29.