Hulló gesztenyeként
vedlettem le tüskéimet,
csontig belém irdalódtál,
szűz húsomat tűz égette,
őszintén nyíltam tenyeredbe,
megszelídültem, megkóstoltál.
Az öreg fa azóta felhasadt,
dér és fagy mar gesztjébe,
búsan koszorúzza a ködös hajnalt
talán utolsó gyümölcsével.
Emlékszel még, milyen ízű az ősz,
hogyan izzott barna szemeid tükrében?

Zalaegerszeg, 2019. szeptember 21.

(képek forrása: pixabay.com)