Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
szűz halált nemzenek
kifosztott ágyékba.
A romokból, mint kipálló pára, ellibbent már a fájdalom,
csak bágyadt szomorúság bujkál a hevenyészett barakkok között,
csillagmilliárdnyi sóhaj szabadult a felhők tülljén át a Megváltóhoz,
kinek szeméből válaszul eső gyöngyözött
hűs tavaszi estéken és törölte el Földnek poklában a tegnap rémségeit,
hogy másnap még kövérebbre hízzanak az árnyak fenekedő ordasai
a sovány jövőből egyre nagyobb cafatokat harapva ki.
Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
szűz halált nemzenek
kifosztott ágyékba.
A megrögzött otthon reggel még talpra állított: igen, ma ismét indulni kell,
de üres hassal az éjszaka gúzsba csomózott, már nem engedett el.
Az ideg versenyt feszült a szögesdróttal, ahogy surrant rajt a félelem,
s pattant el végleg, mikor már nem embert, kizsigerelt árnyékot kerített.
Adatott-e szabad választás élet és halál között,
vagy vakon mérték a maradást, a vesztes meg örökre elköltözött?
Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
szűz halált nemzenek
kifosztott ágyékba.
Isten fiaival sújtotta fiait, az egyik miért volt kedvesebb neki,
a másik mennyivel vétett többet, mivel érdemelte ki a kínt?
Azóta is keressük a válaszokat, temetőkben égre hanyatlik karunk,
oly’ gyenge bennünk az akarat, lélekben immunissá satnyulunk.
Leszegett fejjel iszkolunk bedeszkázott csigaházainkba,
s közben nem vesszük észre a bárányok közé bújt farkasokat.
Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
ontják bús vérünket
a kiszáradt porba.
Zalaegerszeg, 2020. április 26.
Auschwitz farkasai I.
Auschwitz farkasai II.
Auschwitz farkasai III.
