egyszer megírom majd
hibátlan versemet
elkövetem szép sorban
amiért nem élhetek
őszintén simogat
a kimondott, sorjás szó
nem hibátlan az
csak istenre sóvárgó
Zalaegerszeg, 2021. február 12.
egyszer majd
Válasz
isten kategória bejegyzései
Állhatatosság
Mikor megszülettem,
az Úr vacsorát adott.
Mikor az elsőt léptem,
az Úr vacsorát adott.
Mikor férfivá értem,
az Úr vacsorát adott.
Mikor apa lettem,
az Úr vacsorát adott.
…
Tegnapelőtt
az Úr vacsorát adott.
Tegnap
az Úr vacsorát adott.
Ma
az Úr vacsorát adott.
Ma
a szolga megköszönte.
Holnap
már kérni is fogja.
Zalaegerszeg, 2019. augusztus 23.
Húsvétvasárnap
Rómába mentek a harangok,
hajnalban mégis valaki kongat,
erősen kolompol,
itt, legbelül,
bordának szív feszül,
lelkem súlya alatt meghajol,
izzadságból von
koszorút homlokomra.
Nem álom ez, a Nap már vörös csík
a redőny sorvezetőjében,
a fali fényfirka ráerősít,
új nap cibál éppen létre.
Bensőmből a szavak,
mint rakoncátlan patak,
fakadnak és állnak össze mondattá:
Jézus, nem tudsz aludni,
a tűzre kellene pár hasábot dobni,
ha már az ágyból kimásztál!
Nem mozdul senki,
csak halkan fordul át
az ágy másik fele.
Kihez beszélek, ki kongat,
pírt törni ki settenkedett be?
Ekkor a közeli templomtoronyból
ónmélyen felkong
a Rómát megjárta harang:
Jézus nem felkelt,
Jézus a halálból feltámadt,
és első útján
örömhírrel aranyozta be
a tágra nyitott ablakon át
beköszönő sugarakat!
Zalaegerszeg, 2019. április 21.
A Notre Dame fölött
Sivalkodnak a gerendák,
a lángok egyre szorosabban ölelnek,
évszázadok rostjait zilálják,
elmorzsolva a szél szárnyán
pernyébe enyésznek.
A boltozat üszkös mutatóujját
az égre emeli, kiáltja: Isten
kiebrudaltatott, elfeledett!
Egy percre megáll a világ
bámészkodni, megriadva
csodatévő ima után
kutatjuk emlékeinket.
Igen, hiányozni fog, talán
majd újrafaragják,
és rohanunk tovább
a szüntelen kiáltásban,
de már nem halljuk,
hozzásiketültünk:
Isten rég elhagyta
e földet, eget.
(Mégis rátalálhatsz,
csodálatos szívedben,
nem hagyott magára
téged, csak bennünket,
gőgös, kegy-etlen embereket.)
Zalaegerszeg, 2019. április 18.
Csillag alatt
Sétáltam
ádventben
karácsony felé
csillag alatt
Meg-megálltam
tisztán és őszintén
meggyónni
a gondolatokat
Csillag alatt
oly’ sokszor
rám esteledett
majd megvirradt
Őt vártam
csiholtam
lelkem fényét
csillag alatt
S megszületett
koldusként, királyként
jászolba
csillag alatt:
valóságos Isten fakadt
Zalaegerszeg, 2018. december 6.
Hegymenet
Ahogy bizonytalan lépteken
nekivágtam az élet hegyének,
s erősödő tüdővel hágtam járatlan
csapásokon mind magasabbra,
ígérgetett a köd rajzolta csúcs:
számolatlan kincs és szabadság
honol ott fenn bizonyosan, ha zúg
is fülemben a csend érharangja.
Kapaszkodtam a puszta hitbe,
elmaradtak a törpe pinuszok,
zihálva meg kellene állni, de az idő
örök korbácsa hajt tovább, elrúgott
kavicsok üzennek: még úton vagyok,
szüntelen tékozlom az alkalmat,
megbecsülni, hová elértem, magamat,
szerelembe esni a lenyugvó nappal
Megkopott térdeken görnyedve
tallóznak előre az évek, rám ritkul a levegő,
már csak néhány lépés, most nem érhet
véget, megfordulni nincs akarat, erő.
S mikor végre ott vagyok, mindenek felett,
nincs kin számon kérni az ígéretet,
fagyott földről fagyott fellegekbe
nem vezet út, elvesztett hitemet
meglelt istennek ajánlom,
és nem marad utánam lábnyom,
ahogy hegytetőről mélybe hullva
teremtőm ölel végleg magához.
Zalaegerszeg, 2018. június 21.
hitem parttalan óceán
hitem parttalan
óceán
hánykolódom, meghánytat
kikötnöm hasztalan
rossz leány
képében lépre csal
majd léket ütve cserbenhagy
akkor érkezem
mikor elindulok
istenem éhezem
adj ennem kegyelemmel
s vágyott öbölként
kebledre
halkulok
Zalaegerszeg, 2018. június 5.
Hétköznapi húsvét
Itt járt Jézus,
tegnap hajnalban
látták a kertek alatt,
talán feltámadott,
bár az is lehet,
csak alteregója akadt.
De mégis, a piacon
végre nem perlekedett
a két szomszéd kofaasszony,
megosztoztak a helyen,
és a pék is,
nem kapta le tíz körméről segédjét,
pedig délig
csak a virágáruslánynak csapta a szelet.
A kóbor macska szándékosan
elvétette az űzött verebet,
a nagyfiúk a grundról
nem zavarták el a kisebbeket,
a zápor két mennydörgéssel
illedelmesen bekopogtatott,
a járókelők zsebéből néhány fillér
még a koldusnak is jutott.
Vajon mindez véletlen csoda volt,
húsvét felé a fagyott lelkek felengedtek,
vagy közös imánk az égig hatolt,
és Jézus érettünk ismét emberré lett?
Én nem, nem tudhatom,
nem láttam elosonni azon a hajnalon,
csak ami bennem itt maradt,
ahogy könnyebbül a lét,
mélyül, és áldottá magasztosul a pillanat,
súgja azt:
mégiscsak feltámadott,
szívünket beragyogva
újra közöttünk van.
Zalaegerszeg, 2018. március 29.
én-is-te-nem
lehetnék
erényed
lehetnél
vétkem
tehetném
merészen
tehetnéd
félszeg
magamért
egészen
magadért
éppen’
fájhatnék
egész éjt’
fájhatnál
mégsem
csitulnék
beléd én
csitulnál
értem
énnékem
mindenség
tenéked
véges
Zalaegerszeg, 2018. március 18.
ádventi gyertyák helyett
hósipkába bújnak a kopasz fák
csupasz testére hermelin bundát ránt
a didergő mező sorsán elmerengő
ökörszemet himbál a virgácság
hamarosan a Kisjézus is eljő
gyertyák roskadnak a szurok éjbe
harcolnak rontással áradó sötéttel
a húsba metsző elveszejtő szél elől
menedékük markok puha ölelése
hamarosan a Kisjézus is eljő
fényük feldereng a megfáradt arcokon
s mielőtt onnan a csöndzsákba lecsorog
lelkünkben a szeretet újra felnő
a remény újra bekopogtatott
hamarosan a Kisjézus is eljő
isten kegyelmére vakon rátalálni
megfürödve benne szívünket kitárni
sokszorosan adni tovább a teremtő
ajándékát minden azt üzeni váltig
a Kisjézus még az éjjel eljő
Zalaegerszeg, 2017. december 12.