Szívapport

Felfeslik férc szívem,
szertekínálom ingyen,
szánja meg végre valaki,
merje őszintén kikacagni.

Otthona bordák szűk zugában
szenteletlen vacok, húsbúrája
fojtogatta, egyre fogyott
levegője s ronggyá zakatolt.

Ki ad érte többet annál,
mit meggyötörten alászolgál?
Maradék taktusa hűséggel
Óperenciáig kísérne.

S ha nem kell senkinek,
daccal magamban őrizem,
mint rideg urna fájón
a szálló, boldog port.

Zalaegerszeg, 2020. június 8.

Oszd meg a véleményed, szólj hozzá!