(Krisztának ötvenre)

Mikor megszólalsz,
a cserfes rigók szava is elakad,
s kiülnek a lomha ágak padjaira
hallgatni, mily’ lágyan szavalsz.

Ajkaidról könyvekbe temetett szavak
élednek újra, szabad világra,
gondolatok borulnak virágba,
magból dajkálsz égig érő fákat.

A fekete betűk a lapok fehérébe
oldódnak, és a szürke egyveleg
szivárvánnyá rojtosul feletted,
fecskecsikók nyargalják a rét-eget.

Nem csak a verseknek szól az ünnep,
titkaik értőjét is köszöntse
az ámulat tapsa, csendje:
éppen csak belekezdtél versedbe!

Zalaegerszeg, 2022. június 11.