„Szeretném, ha szeretnének”,
Vagy inkább megvetnének.
De talán megtudnám,
Mit rejt a fájdalom köve,
Mely folyton-folyton fejbe üt,
De az élet legyőzi mégis.
Mert az élet szép és rút,
Gonosz és jó,
S a szívben van hely a számára.
Nagyobb, mint a világ,
mégis elfér benne.
De ha a szív elpattan,
Érzések áradata tódul a világba.
S ez megindít mindent, ami él,
Még a fát is,
Mert megérzi,
Hogy ez szép, nagyon szép.

Celldömölk, 1984. november