Leomló hajából kilép a dér,
Megcsíp, megcsókol,
S látom, nem álom!

Aranyló szeméből sugárral int,
Megborzol, megvakít,
S érzem, nem álom!

Finom szájából szó suhan el,
Elnémít, elsüllyeszt,
S tudom: nem álom!

Ez az élet!

„Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem”,
Mégis szeretem!

Celldömölk, 1985. december 22.