Reggel csapzott futár jött,
halál lehelte útját.
A nap lázas munkában sietett el,
falakat raktunk az emberek közé.
Holnap csillag huny ki a Naptól,
egy a csillagok közül.
Este hivatott a kapitány –
minden katonát,
holnap még nem eshetünk el,
jaj, de az éjszaka vár!

Nyüzsög a török a vár alatt,
kiontott vér oltja a tüzet.
Félre veled rút-szomorú gyász,
hej, magyar, Isten veled!
A toronyóra elütötte az ostromot,
az üres lyukakat nézzük a falakon,
árad belőlük a halál.
Pirkadatig szólt a puska,
szinte lángolt a kapitány,
de majd az este meghozza
a várva várt halált.

Fáradtan megyek a falra,
délben láttam a kapitányt.
Hajrá!
Elborít mindent a homály…

Brankovics Tódor, anno 155…

Celldömölk, 1986.