Fűszál fűzi át a köveket,
patak csobogását visszhangozzák a falak.
Mert még állnak,
csatára várnak,
szilárd falak,
a védők testén nyugszanak.

Lelkük ott bolyong a vár fokán,
szabadon röpködnek, alattuk a nyár.
Kis falu, erdők, mezők nyújtóznak a nyárban,
csak a romokat fedi tarka homály.

Celldömölk, 1986.