1.
Még nem nyílik benned az értelem,
De szikrája már ott ül a szemedben.
Ha belenézek, látom a világot, –
Értelem nélküli, siváran homályos.

2.
Még nem nyílik benned az értelem,
De már megcsókolt a természet.
Báj, mely megragad,
Ész, mely belőled elmarad,
Felfedi titkod előttem.

3.
Még ártatlan szemekkel nézed a virágot,
De gyermeki szádon már ott virít a fintor.
Hamarosan megértesz mindent e világon,
S én is egy fintorként belőled eltűnök.

Sopron, 1988.