Itt szuszogtok ölemben,
vackom puhagyolcs kölykei,
finom ujjaitok nem strázsán pihennek,
álmotok a világot öleli.
Rám bíztátok békétek odúját,
ne törje fel rabló héja,
virrasztok hát őrizőn,
éltetek testem óvja.
Egy kósza tincs arcodra omlott,
remegő kézzel simítom szőke fodrod
felsejlő árjának sodrába,
s te másik, mint ki tolvajt orront,
vonod kezem pihegő kebled honára.
Érted szárnyaim adtam,
nem cikázom többé égre soha,
érted virágos mezőket feledtem,
erdő lesz vágyaim rejlő otthona.
Mégis, mindenem vesztve,
Krőzusgazdag vagyok,
míg csak pergő létem óráin
e két kis szív dobog.
Zalaegerszeg, 2004. június 15.