zuhatag hajadon
  hullok a mélybe
  verítékmedencéd
  partjain kóstolgatom
  fakadó ízárnyaid
  remélve a nyom
  mit alabástrom
  bőrödre karcolok
  meggy ajkak után
  megfutó ujjakkal
  révbe csalogat
  s megragadva minden
  zabolátlan vágyamat
  zihálunk egyről kettőre
  a megeredő sóhajesőben

ahogy melled hegyesedik az éjbe
  nyelved rokkáján
  pőrén peregnek a szavak
  magamra rántom őket
  féltőn takarjanak
  akarjanak

Zalaegerszeg, 2012. július 27.