ma utánad eredtem
cseppenként koldult ér
szűretlen mosoly
bőrabroszodról
kínáltál tisztáson
s patakká duzzadva
csobogott kacajod
fülembe’ füvekre
szőtt lombágyad
ringatott el ahogy
szelíd folyó dajkálja
megfogant fodrait
egymásba fonva
a karok-lábak árnyain
megpihenő pillanatot
az idő tengerében:
megérkeztem
végre egy vagyok
Veled

Zalaegerszeg, 2013. február 26.