nem csókoltalak eleget
minden lélegzet helyett
most hogy levél pereg
az ágról hiányod kéregként
keseredik a levélcsonkokra
nincs többé könyörület

nem öleltelek eleget
huszonnégy órából negyvenet
most hogy a napkorona
hajbókolva delelget
nincs már hatalma
a szétáradó sötétség felett

nem sirattalak eleget
könnyek helyett
faggyal és köddel temet
az őszbe torzult nyár
elkaszál minden rétet
kihull az utolsó lehelet

nem szerettelek eleget
olcsó szavak helyett
télbe fordulva
álmomban is:
szeretni mindig
és mindenhol lehet

Zalaegerszeg, 2017. november 7.