– bocsánatvers az előzőért –

Mikor az utcán átment a kedves,
ostorfák bújtak a kandeláberekhez.

A piros lámpa ráfeledkezett,
riadtan adott a zöldnek helyet.

Kisimult az este meggyűrt zebra,
mikor finoman átszökellt rajta.

A troli majdnem karambolozott,
mégsem szitkozódtak rajt az utasok.

A fátyolfelhős Nap is beköszönt,
kardigánján megcsillantak a szöszök.

Rámosolygott a virágárus nénike,
ölében frissen szedett gyöngyike.

A srácok a padról odafüttyögettek,
aztán továbbgondolva szétrebbentek.

Először bántott, nagyon fájt,
ahogy magáévá tette a nagyvilág.

De eszembe jutott megannyi éjszakánk,
ahol csak nekem nyílt meg e gazdagság:

Ma reggel minden neki bókolgat,
mégis ott viszi száján a csókomat.

Zalaegerszeg, 2018. március 27.