Szűz havon tetemek.
Egyikük talán te lehetsz,
mellettem, meztelen.
Az idő vajon eltemet?
Hevenyészett közös sírba hány,
ne rágjon férgessé a magány?
S köztünk az átmenet
zökkenőmentes övezet,
vagy húsom húsodba dúsulva
oszlik és alázkodik meg,
megfolyva
beteljesedik veled?

Szűz havon tetemek.
Hollóra várnak.
Ma még útjelző mérföldkövek,
holnap már csak
föld színén kivillanó kalcithegek.
Ne számolj rájuk és velük,
nem értik már e világon a szavakat,
lassan megtalálják való helyük,
a feledés méhe meddőn is befogad.
Metsszél ridegséggel és hallgatással,
gyilkosabb, mint a tőr,
ravatalt Rómeónak és Júliának
lábnyom nélkül, szűz hóra jövendölj!

Zalaegerszeg, 2019. február 14.