szellőrózsa ágaskodik szélben
duzzadó bimbókkal becézget
szőnyegén messze siklik léptem
patakpartig talán utolérlek

elveszel, elveszlek
zengenek a mélyek
telhetetlen percek
habjain eszmélek

hová futsz, hová fut a patak
ezüst pikkelyen csordul a fény
pőrén csillognak közénk a szavak

fénypostán üzen isten a lombok alá
körbeölel s válik köddé, madár
röppen válaszul azúr keblére
mosolyod belefészkel ölébe

így köss össze engem magammal
mennyből fakadó angyal
halmozz el és fosszál ki ajkakkal
selymeimmel betakarlak

Zalaegerszeg, 2020. május 1.