Szívem, ha betéved,
kopogtatás nélkül hozzád,
ne ebrudald ki,
hagyd koldusszegényen
zakatolni!
Nem magától toppant be,
űzték, hajtotta a szükséglet,
mint utcai pocsolyából
szomjúságát oltó állatot.
Mégis éhezem melletted,
jószagú kenyérillatod
kínálod tenyerembe.
Harapnám, de csak a kígyó mar,
simogatlak hát pitvarcsendemmel.
Mégsem tévedt el szívem,
helyén van: veled felesel!

Zalaegerszeg, 2020. május 27.