szemeid hűs kutak
mélybe vonzó alagutak
ha kérlelném őket
ne szánj meg velük
csak csendben itass
mikor mögéd gondolok
elpirulnak a falevelek
s leveted
napjaid szűk hámát
ölelésem szorítson

szemeid tenyerembe rejtsed
megitatlak én is belőle
tőled részegül a pillanat
fejvesztve
mi ajkaidról
szirmaidra cseppen
mákony méreg
hol belecsitulok hol feltámaszt
rá álmod
puha párnává kerekedjen
fejed alatt
arcod édes lenyomata
legszebb fekhely
szívem felett
hazatart

szemeid hűs kutak
borzolnak e jáspis utak
minél többet kortyolok belőlük
annál inkább szomjazlak
s bőrünk alatt izzik a nap

Zalaegerszeg, 2020. június 18.