Ezen a padon
fél éve az Idő ült
(ide-ült),
napozott és töprengett hosszan:
ha az utolsó perc is ellobban,
marad-e nyom utána,
vagy a galambszarból málló utálat
mossa el valaha volt létezését.
Már nem csurran a mézfény,
csordulásában megfagyott,
s mint éretlen peték,
sorolnak meddőn a holnapok.
Lesd meg az Időt
a vedlő platánok alatt:
múltjuk bár kidőlt,
de őrzik a fényből
fogant pillanatokat!

Zalaegerszeg, 2021. október 16.