Az élet szonettje

Pattogó tűzkévék ragyogása
S vidám nyári füttyszó,
Érezni e velejéig rothadt világban:
Élni, szeretni jó!

S ha jő a hó,
Szomorú téli esték magánya,
Az élet csupán egy kivirágzott boglárka,
Szeretve meghalni, mily jó.

De szeretve élni,
Titokban remélni,
Hogy a hófüggöny mögött,

Tűz és jég között,
A Nap elhozza majd, mit itt hagyott,
Kévét, füttyszót, magot:

A legszebb!

Celldömölk, 1985. május

Oszd meg a véleményed, szólj hozzá!