Jégbe fagyott már a kispatak,
hó fedi a távoli csúcsokat,
elbújt minden árva kismadár, –
zord a tél.

Csak szívem mélyén pislákol a láng,
szerelemmel szított hű parázs,
csak teérted égek kis virág, –
merre jársz?

Ugye elhoz majd a friss tavasz,
ugye örökre velem maradsz,
míg csak élünk nem fogy el a báj, –
mely (meg)babonáz.

Celldömölk, 1993.