Sodra, ha elragad, rettentő időknek,
ringó folyó habján veszett árnyak nőnek.
Már nem dajkál, nem simul kotlós-szelíden,
rombolva buzog át gát szabta limeszen.

Hol egykor békésen fövenypart csivitelt,
most zajló ár gázol lombtalan szigeten.
Hol tükrükbe súgtak kacér nimfa füzek,
most derekuk’ öleli tajtékvész vize.

Felsejlő toronyból ónharang kolompol,
holtágak élednek kortalan ráncokból.
Rőtarany homokágy bomló selyme helyett

vízgyűjtő mocska temet üszkös sebeket.
A megszállott pusztítás ingó romja felett
romlatlan virágból nyílik új kikelet.

Zalaegerszeg, 2008. február 21.