Kankalin léptű tavasz lejtett ma a réten,
zsibongó futama pajkosan a kéklő égre
írta felhőszénnel: huss a télnek!
Ódivatú lett a megkopott, szürke lepel,
minden harsány zöldben ünnepel.
Tehetősebbje még virágot is tűz
virgonc hajtása hegyébe, lábas fűz
barkát pattint ereje teljében.
Duzzadó patak incselkedik gyökérrel,
hol aláhasal, hol ígér föléje.
Bizsergés hajt mézgát, nedvet, légbe
tágul tüdőágon a bomló levélhegy.
Részegülve mulat a pázsit huzat
rejtekében megbúvó guvat,
s a kibontakozó alkonyi hangulat
kavalkádja kiragadja karmestere
kezéből a fénysugarat.

Zalaegerszeg, 2008. február 28.