Nem évente egyetlen nap,
szüntelen léted az ünnep,
megkezdetlen hétfők és
koronázatlan csütörtökök tündökölnek,
s velük kelek ragyogásba én is,
méltatlan habzsolója habrolódnak,
virágpompába zsibongó méhzarándok,
rétfelhő elméd elbódultja.
Szíjadon az első lyuk,
mit már sosem használsz,
de cipeled magaddal,
mint múltba vájó bizonyosság’.
Hadd legyek hát inverz terhed,
benőtt kertek és terüket vesztett termek
során át bukdácsoló révkalauz,
mert így bizton hazajutsz:
a rév is magad vagy.

Zalaegerszeg, 2013. augusztus 23.