Ölelkező, finom szirmok,
bársonypírral mit takartok,
szemérmetek mért rejtitek,
porzó előtt bibe illeg?

Lefejtelek, szépen sorban,
benneteket rácsmarkomba,
titkaitok felboncolva
mélyetekbe hatolok.

Vajon a pőrén kivillanó
valóság kincsemmé lehet,
vagy feldúlt fészekre lelek,
melyet a héja imént kifosztott?

Lepeltelen’ torzó a virág,
ha rátalálni, szeretni vágysz,
csak ajkaiddal borzold, illatozva,
minden szirma lélekből faragott.

Zalaegerszeg, 2017. augusztus 3.