citromos teádat kortyolgatod
rámgondolatod benne a méz
s ahogy a fűmaradék az alján kavarog
úgy mélyülök felkavarón beléd
aprókat kortyolsz, hiszen még éget
apránként kóstolsz belém
bensődet egyre forróbbnak érzed
illatom, ízem mindenhol elér
lüktet, árad, leigáz a mákonyláz
álmaid ébrenlétbe fordulnak
vajon kitart-e a méhvarázs
nem lesz-e keserű, megfáradt a holnap?
holnap cukrot is hozok
hogy az édesebb felem választhasd
a ma’ éjszaka orvul meglopott
holnaptól egy nappal (évvel) fanyarabb a pillanat

Zalaegerszeg, 2018. március 23.