karok
ölbe ejtve –
valaha összekulcsolva
nyújtóztak fejed fölé
feszesre
húzva melleid
sziluettjét
beszűkült ereken
lüktetett szét
ágyéktól kisujjig
a boldogság benned –
már nem ölelnek
elölnek
üres marokkal
ígérgetnek az ölnek
kivetült szomorúság
köröz véredényeid
folyamán
egyre megy
meg nem áll –
nyújtózz a magasba
közben ölts magadra
még létezem
ismerem az utat hozzád

Zalaegerszeg, 2018. május 13.