a vers szavalva (előadja: Bányi Kriszta)

Korhadt tuskó
kertünk perjéi közé
rejtve

Valaha ringó
gazdag körtét
nemzett

Nagyapám minden
reggel magához
ölelte

Fiam, gyümölcse
jövőnk hite – áldón
rebegte

Aztán sorra jöttek
dúlt rossz évek
haramiák

Megtaposva embert
kifosztva elmét
elemózsiát

A telek is egyre
gorombábbá
keményedtek

Fejszéjét szenteste
nagyapám rá
emelte

Rég nem volt olyan
meleg a kisszobában
szívünkben

Kipirult arccal
sirattuk parázsban
hitünket

Felnőtt fejjel már
csak a vén tuskó
hűlt helyét lelem

Leheveredek rá
föntről az öreg visszamosolyog
hitem megrendíthetetlen

Zalaegerszeg, 2018. június 9.