Összes szavamat
neked adtam,
  torkomból a hang elfogyott.

Mindenemmel
öleltelek
  már, érintésük oly’ megszokott.

Nem foganhat
új gondolat
  közöttünk, mind kimondatott.

Mégis, naponta
újra szólítalak, szólítasz
  csillogó szemekkel élni meg az állandót.

(Teljes vagyok teljességed által,
általad kifosztva a leggazdagabb,
beolvasztottuk már kincseinket,
salakján teljesül be minden nap.)

Zalaegerszeg, 2018. június 19.