születünk és meghalunk
közte jeltelen hétköznapok
töltik ki évtől évig
az ünnepközöket
mit holnapra meghagyunk
maradék, penészes falatok
ebből koplalunk fenékig
és várjuk a tortaszeletet
miért nem mentünk át markunk-
ban kuporgatva
az ünnep ízeiből és fényeiből
minden napra egy-egy csipetet?
íme, fogadd nyitott tenyeremből
az eddig dédelgetett, óvott meleget
én is hadd tegyek hozzá egy kicsit
ragyogjon be minden percben
dajkáljon a szeretet

Zalaegerszeg, 2018. szeptember 23.