Ó, mennyire vágytam a karácsonyt,
az év közben bujkáló fények misztériumát,
gyermeki képzeletem labirint’ bársony
rejtekét, az elérhetetlen csúcsú fenyőfát.
S alatta az ajándékok, folyton titkokkal övezve,
nem írtam Jézuskának,
mégis tudta,
mivel örvendeztethet meg.
Ó, mennyire várom újra a karácsonyt,
de a fényeket már gyermekeim szemében keresem,
a díszeket szék nélkül simítom az ágon,
ajándékaim mások örömében lelem.
Minden pillanat örök karácsony,
mióta melegséget a lélekből meríthetek,
s Jézus, léted számomra az igazi ajándék,
felnőtt fejjel végre hívőn magamhoz ölelhetem.

Zalaegerszeg, 2018. december 24.