házak felett delelt a hold
lenézett majd közelebb hajolt
pirkad – súgta fülembe
madárdallal üzente
fénylabdacsokkal cirógatott
és tálcán kínálta a holnapot
most is fösvényen számolom
ami még maradt belőle, hályogos
szemekkel reménykedek előre
sötét az ég, nem baktat tetőre
vajon árnyakból is fakad virradat
vagy az este beszőtte végleg ablakomat
ezentúl világtalanul bolyongok
mint szigetüket vesztett sólymok
nem sodornak már bomlott gondok
a szív úgyis megfárad
s elejt majd a habágyba
megbékélve, csendben feloldoz
Zalaegerszeg, 2019. május 17.