Rétek susognak magasba,
égbolton tücsökzene kopogtat,
ébenbe mállanak pipacsok,
titkokat karol rajtuk barna pók.

Kihajtott már szekerén Göncöl,
a Tejúton Hattyúval flörtöl,
a kövek még langyosan sütnek,
ráásít lomha rögök porfüstje.

Foltok után neszek surrannak,
könnyűvé zizzen a szalma,
öreg tölgy int nyurga juharnak,
ráncos lombjaival betakarja.

Kuvik rian mohos sötétbe,
árnyak húzódnak ölébe, köréje,
elringok én is egy ág fokán,
magamhoz ölelem az éjszakát.

Zalaegerszeg, 2019. július 22.