Árnyak az ágyon,
pőrén takarnak.
Bőrömben fázom,
csöndben elragadnak
a vércse álmok,
hajnalban ravatalra
merevít hiányod.
Fényből szőj huzatot
testedre, cserébe a szót
közénk nem fecsérlem,
ahogy hibáidat becézem:
folyton kijavítanálak,
de már nincs mit, látlak
szeplősen megfoganni.

Zalaegerszeg, 2019. július 31.