kócos lombokat ringat a tó
csöndben bezárul a szó
melléjük telepedek lábujjhegyen
szemed szürkületben felesel

buborékokat ellenek a fodrok
héjukról halványlila napfoltok
feslenek pihegve ízekre
ne, most ne siess el

van ködtakaróm, szép
felette már feketén ég az ég
s ha köldökünk egybeér
közöttünk a tér kitér

(nefelejcset szakítva
füled mögé, hajadba
tűzdelem, melleid árkába
izzó nyakláncod ágyába

sosem tépnék virágot
homlokodon a ráncot
sírunknak nem övezem fel
most tedd, most engedj el)

Zalaegerszeg, 2019. augusztus 10.