szeplők bőrödön csillagok
behunyt szemmel rajzolom
újra és újra arcodon, válladon
az örök tavaszú égboltot
Virginis köldököd felett
onnan már csak fél lehelet
és kozmikus köd ereszkedik
lüktetésed lényem szegi
hiába csábít az éjszaka
smaragdokkal kirakott kupola
már ujjaimmal olvasom a csodákat
felizzó, szivárvány Perseidákat
Kastel Stari, 2019. augusztus 15.