Csöndbe burkolózom,
állig húzom,
még azon is túl:
egészen vacogó lelkemig.
Oly’ puha itt bent,
csak levél zizzen
a fán, szívem kondul,
és bensőm megtelik.
Így őrizlek magamban,
csönddel és vigasszal,
ahogy ágon őszi hajnal
minden árva
levelet marasztal,
s elragad majd
a szeles nappal,
tele csupa hanggal,
kalanddal.

Zalaegerszeg, 2019. október 13.