Isten bennem mohos szikla,
néha felette ingó kétség,
életem cseppenként felitta,
s tett ismét félő gyermekké.

Munkát adott két kezembe,
s hogy elviseljem: dalt, mesét,
kegyelme, mint finom kelme,
rám szabatott, elkísér.

Minden tövis tépte sebbel,
avarba fakuló levéllel
a hit egyre teljesebb,
s lassan magam is felérem:

megbocsátok istenemnek.

Zalaegerszeg, 2019. november 1.