a megzenésített vers (megzenésítette és előadja: Beruska)

Előttem szuszog a város,
a domboldal puha vánkos,
elnyújtóznak rajt’ az utcák,
már kanyarogni is lusták.

Utcán a lámpák sora álmos,
házak felett ingó zsarátnok,
a lehúzott redőny falakon
fényük sápatagon lecsorog.

Bezárva alszanak az élők,
csendben zihál garat, légcső,
csak a lélek az, ami kijár,
istent féli és embóliát.

Mivé leszünk, ha remélt álmunk
folyton fojtó görcsbe rándul,
úgy ölelne szépen, biztosat,
de hajnalra koppon marad.

Legyen szabad minden ember,
és legyen bennük ím szeretet,
hadd dajkáljam most én létre
álmaikat terhes szívemen.

Zalaegerszeg, 2020. március 28.