Ma reggel jártamban megszólított egy fa csöndesen:
– Már nem bírom tovább!
Közben szüntelen peregtek a levelek róla.
– Ugyan – mondtam -, hiszen ősz van, ez így természetes!
A földet bámulva, szomorúan csak annyit mondott:
– Már nagyon régóta… mi, fák, igazán megérthetnénk egymást.
Rádöbbentem: mennyire igaza van! Már rég elvesztettük gyökereinket, gyöktelenül élünk a világba, és megvetően csodálkozunk azokon, akik mernek még ragaszkodni. Tényleg bennünk, emberekben van a hiba.