Megálltak a mutatók a sötétben,
csak te mozdulsz, lassan,
magasodsz fölébem,
rám izegsz, zizzen öled avarja,
rávasalsz a szűz derékaljra.
Zuhatag szavakon bújok a csöndbe,
titkaid kútjain csüngök, ölbe
kap és messze hord a teljesség,
falat fest az ezerkarú sarki fény.
Leszel-e tükröm tükre,
tekintetem gödre,
kihantolatlan, befödetlen?
Ne felejts el
– szeretni, mindörökre.
Zalaegerszeg, 2020. október 14.